Szemek, ha kérnek

 

Szemek, ha kérnek

Írta: Királdi-Kovács István

.

Mikor vágy lobban benne, oly édes a nő,

Tekintete csillogva csábít, ajka kérő,

Szép ívű nyakára, csók siklik, talán száz,

Férfiben forr a vér, csupa tűz, égeti a láz.

.

Mert lány, hát kacér, játszik, picit ellenáll,

De vérbő ajka megnyílik, csókot vár,

Finomat, lágyat, vér pezsdítőt legalább ezret,

Aprózva kóstolják egymást, mint az epret.

.

Végül kirobban a vulkán, ömlik a láva,

Már mindkettőnek zsibbadva ég a szája,

A vér egyre hevesebben száguld ereikben,

Míg aléltan nem hevernek mind a ketten.

.

2024. 03. 11.

Tiszakécske.