Költészet
a kezdetektől
Írta: Királdi-Kovács István
.
Érzelmek
hullámain születő megannyi szóvirág,
nélkülük
nem lenne mesés, és nem működne a világ.
míg
nem volt papír, és értelmes szó az ember ajkán,
érzelmüket,
tettüket rajzban mondták el a barlang falán.
.
Lettek
szavak, írásjelek, és valami, amire írni lehet,
és
kellettek tanok a nyelvnek, mi benne rendet tehet,
hogy
egy csoportban a nyelv egységes, értelmes legyen,
lett
irodalom, benne a költészet, mint csúcs a hegyen.
.
A
költészet fölemel, magasztal, int, vagy lesúlyt,
békéltet,
simogat, könnyeket csal, vagy feldúl.
Jöhet
pokol bugyraiból, és csillagokig menetel,
téma,
érzelem, stílus, hasonlat, szókincs dönti el.
.
A
költészet, mint futórózsa a lugason ontja a szóvirágot,
mert
ki ír, mind más szögből látja ugyan azt a világot.
A
vers, ha útra indul nem céltalanul, üres pusztában jár,
a
költészet, a mű, valahol, valahogy mindenkit eltalál.
.
2024.
03. 21.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése