Vágyak

 

Vágyak

Írta: Királdi-Kovács István

.

Lehunyt szem, elrévedő gondolat,

vajh’ mi vágy festi pirosra arcodat?

Tán nyitott ablakon beosonó szellő,

hajad,  vásznad lebben,  vállad jön elő.

.

Az érintés inged alá bújik, cirógat lágyan,

tested megremeg, felgyorsul szíved,

Szemérmesen pirulsz, lecsukod szemed,

szégyelled, benned mennyi vágy van.

.

Izzó, érzékien megnyíló vérbő ajak,

alig neszező sóhajban megrekedt szavak,

Melledben szív, fejedben a vér dübörög,

láncát tépné a vágy, magány a börtönöd.

.

Titok az, a nő titka, csak a hajnal vette észre,

és szemtelenül beszökött egy lágy érintésre,

Majd ott hagyott, kebledben lángoló tűzzel,

küzdj meg magad az érzelmi bűnnel.

.

Nem bűn, inkább jólesik egy kicsi csavar,

mikor a test érezni, vágyni, szeretni akar,

A zsigereken átfutó megfoghatatlan remegés,

a mámor, az a mindenek fölötti lebegés.

.

2024. 05. 14.

Tiszakécske.

.

Kép: Szitár Éva