Valami eltakarja a fényt

 

Valami eltakarja a fényt

Írta: Királdi-Kovács István

.

Valami eltakarja a fényt,

Valami sötétebb, mint a csillagtalan éj,

Valami dörren, házak omlanak a földre,

Valaki halott gyermeket vesz ölbe.

.

Félve lehajtott fejek lidérces álma,

Mennyi suttogott ima a sötét éjszakába,

Ma már mégis megtagadják oly sokan,

Pedig a következő karnyújtásnyira van.

.

Forrong a világ, itt-ott lángokban áll,

Senkin nem könyörül, süvöltve jön a halál, 

Kit táborba hurcolnak, ki tudja, meddig él,

És ha még él, ki tudja, titkon mit remél.

.

Hazajut-e még, lesz-e egyáltalán hova,

Áll-e még a ház, az imádott otthona,

Lesz-e még szabad az ország, a nemzet,

Vajon a szél ott, most milyen zászlót lenget.

.

Mennyi könny, mennyi bánat, eltékozolt élet,

Nem tudja senki, mi volt a bűn, mi a vétek.

Állj! - senki nem fogja le a gyilkos kezet,

Jó üzlet ez, érkeznek tovább a fegyverek.

.

Régen volt, feledik a haláltábort, a gázkamrát,

Azt hiszik a Holokauszt csak egy úri huncutság,

Az embernek hiába beszél a történelem lapja,

Igaz történet, nem sci-fi, hát nem olvassa.

.

A természeti katasztrófa megrendíti a lelket,

Segíteni megy büszke rá, hogy életet menthet.

De ha háborúba ugyan ott ölni, pusztítani kell,

Zokszót nem ejt az elsők között, az élen menetel.

.

Valami eltakarja a fényt,

Valami sötétebb, mint a csillagtalan éj,

Valami dörren, házak omlanak a földre,

Valaki halott gyermeket vesz ölbe.

.

2024. 05. 04.

Tiszakécske.