Érintés

Érintés

Írta: Kovács István

…csend ül a tájon,

csak az ősz sétál

könnyed léptekkel,

hogy ne fájjon,

más színt fest minden lépte,

az aludni térő fák

érett, rőt levelére,

lágy fuvallat követi,

vígan fut utána,

fodrot vet az erdő

kicsi, kék tavára,

a fák levelei,

tótükrére hullva,

mint apró csónakok,

ringanak lassan tova,

majd alá merülnek,

a szelíd habokba,

érett virágok szirma,

mint vattapamacs bomlik,

akár ha hó hullna,

a széllel szertefoszlik,

a táj, a csend megigéz,

mint ha történne valami,

egy lágy érintés itt bent,

s felemel egy láthatatlan kéz.

2015-04-23

Tiszakécske