Iga nélkül

Iga nélkül

Írta: Kovács István

Mikor leveszik róla az igát,

korlátok közé, karámba kerül

lógó fejjel egyhangúan sétál,

de néha minden izma megfeszül,

orrlyuka remegve, fújva tágul

mint a vihar, ha kitörni készül,

és szélvészként körbe száguld,

vágtat addig, míg bele nem szédül.

Paták döngnek, mint égiháború,

feltépik a földet amerre jár,

szeretne kitörni innen végre,

oda hol végtelen szabadság vár,

kinn a harmatos réten ügetne,

ha nem tartaná féken a karám,

farát emeli, nagyot rúg hátra,

jó erős patája csattan a fán.

Rúd törik reccsenve, szabad az út

nincsenek korlátok körötte már,

maga fölött ő maga lett az úr,

végtelen mezőkön, szabadon jár,

többé nem zárja karámba senki,

és iga sem kerülhet nyakába,

szabad élethez, szabadnak kell lenni,

s az ki szabad, nem járhat igába.

2015-04-29

Tiszakécske