Öt perc lebegés

Öt perc lebegés

Írta: Kovács István

…fekete lett a világ,

öt percnyi lebegés,

majd fényben utazás.

Pergő képek a falon,

nem tudom hová utazom,

mi visz előre,

testem földön fekszik,

s Én kiléptem belőle.

Valaki a mellemet,

ritmusra nyomja,

egy más valaki,

maszkot tesz arcomra,

serényen dolgoznak,

de a fény alagútban,

lassan tovalebegek,

egy hang szól a fényből,

s én bele remegek,

pedig szelíden szólt:

„korán jöttél,

itt nincs még helyed,

térj vissza csendben,

még dolgod van ott, neked”.

Elindultam vissza,

a testembe léptem,

egy nagy sóhajjal,

az életbe visszatértem.

Csak öt percnyi lebegés,

ennyi volt a fényben,

de az egész világ,

megváltozott nékem.

2015-04-15

Tiszakécske