Ünnep

Ünnep

Írta: Kovács István

A ház, amiben az öregek laktak, egy hosszú, régi, uradalmi cselédlakás volt. Az a világ már megszűnt, de az épületben még sokan laktak. Már volt saját tulajdonú földjük és jószágokat is tartottak. János bácsi bányász nyugdíja mellett, két fejőstehenet tartott, tyúkokat és két sertés hízott az ólban. Jó nagy kertjében a háztartáshoz szükséges zöldségeket is megtermelte, együtt dolgoztak Zsófia nénivel.

Zsófia néni szerdánként finom kenyeret is sütött az otthoni kemencében, szombaton pedig illatos kalácsokat. Az unokák nagyon szerették a mamát, kenyereit és süteményeit. Az ünnepek táján szép számmal gyűltek össze, hiszen hét gyereküktől unoka is volt bőven. Ünnepek alkalmával azonban a napi ritmus megváltozott. A vasárnap és az ünnep, ami számukra gyakorlatilag nem különbözött, valóban az ünnepé volt. Reggel fölkeltek, szokás szerint ellátták a jószágot, majd szépen a nagy lavórban „megfürödve”, tisztába öltözve, Zsófia néni elment a templomba. János bácsi nem volt hívő, nem ment a templomba, de az ünnepnek azért megadta a módját. Még szépen fölseperte az udvart, és Ő is bement „megfürödni”. Fehér inget, sötét nadrágot vett magára és kiült a ház előtti lócára pipázgatni, a maga termelte és vágta dohányt élvezte. Ma ünnep van, nem csinálunk semmit, hiszen az úr is megpihent mikor teremtette a világot. Azt mondogatta: „ma átgondoljuk a heti tevékenységünket, a jövő heti feladatokat és csak beszélgetünk, Én pedig pipázgatok, meg iszom pár pohár bort”, de tényleg csak párpohárral ivott, emlékeim szerint soha sem volt részeg. Jó ember volt, nem indulatoskodott, családjában nagy tekintéllyel rendelkezett, gyermekei, unokái tisztelték, szerették. Az idegenekkel, ha szép szóval nem tudott valamit megoldani, akkor lógva hagyta a dolgot, kerülte a felesleges konfliktusokat. Lelkében ünnepelt, nem külsőségekben.

Nagyot változott a világ, mások a szokások, rohanunk, idegeskedünk, ünnepen is dolgozunk, és a külsőségekre adunk többet, mint a belsőbékére, pedig nem kellene. Talán nekünk is jó embereknek kéne lenni, nem indulatoskodni. Az ünnepen megpihenni, átgondolni a dolgainkat, és megbeszélni a feladatokat. Kevesebb lenne a stresszes ember, és jobban is haladhatnánk, ha meg-megállnánk, kicsit pihenni. És aki tud ünnepelni annak jó ünneplést, legyen az akár „csak egy vasárnap”!

2015-04-05

Tiszakécske