Másnak lenni
Írta: Kovács
István
Te, más
lennél?
Miért,
kinek?
Nehezen
forog a nyelved,
ezért kócos
a beszéded.
Kuszák a
mozdulataid,
mert béna a lábad,
és mankó
lett az örök társad,
vagy fogva
tart kerekes széked.
Nézd tollat
fog a kezed,
gondolataidat
versbe szeded,
melyből
válik egy költemény,
vagy egy
szép kisregény.
S ha van szádban
egy pálcika,
nem gond a
klaviatúra,
gyorsabban
gépelsz vele,
mint az
kinek ép mind két keze.
S ha a
pálcikát ecsetre cseréled,
készülnek
szebbnél, szebb festmények.
Van ki mind ezt
lábával teszi,
az élet
mégis szép neki.
Na csüggedj,
nem Te vagy
más, az emberek
kik nem
látják szívedet,
az nem más,
ugyan úgy érez, szeret,
ha bántják, vérzik
és fáj.
Én szeretnék
másnak lenni:
a vak
szemében szín és fény,
a süket
fülében suttogás és zene,
a néma
szájában szó és dal,
a béna
lábában séta és futás,
csak ennyi,
nem több és nem más.
2015-04-14
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése