A függöny

A függöny

Írta Kovács István

Öreg ház, kívül hófehérre meszelt fal, tiszta, felsöpört udvar, hatalmas, árnyat adó eperfával.

Csendes minden, a lakás tiszta, mint egy laboratórium. Fáradhatatlan, dolgos kéz tartja rendben a szerény otthont.

 A szobában, egy megfáradt idős néni ül az ablak előtt. A függönyt nézi, habfehér, minta nélküli csipkefüggöny, menyezettől a földig ér. Öreg darab, de, még sohasem érte ilyen baleset. Az a kászta macska, valahogyan bejutott a szobába és a függönyre ugorva csúnya Y alku szakadást ejtett rajta. Nem is akarta elhagyni a szobát, büszkén dörgölődött a néni lábához, mintha dicséretet várna, azért a seprű csak ki ijesztette.

Szomorúan nézte függönyét a néni, mit kezdjen most vele, újat venni nem tud, így meg nem maradhat. Ahogy nézi, egyszer csak fölcsillan fáradt szeme és mosolyra derül arca.

Meg látta a megoldást. Eltipegett a varrógépéhez, már régen használta, nem volt miért elővenni, de azért a fiókjában rejtőztek hasznos dolgok. Elővett egy ollót, színes cérnákat, tűt.

Leült egy székre, az ablak elé, hogy jobban lásson, térdére vette a függönyt és neki állt varrni. Nem tudta, hogy milyen sugallat érte, mégis nagyon szép pillangót sikerült varrnia a szakadásból. Az Y szára lett a pillangó teste, ágaiból indultak a szárnyai, és gyönyörű, színekkel öltögette ki. Mintha nem is érte volna baleset a függönyt és a pillangó örökké ott lett volna. Megbékélt a macska haszontalansága miatt és már nem a szobában, de ölébe vette és simogatni kezdte macskáját!

2015-08-10

Tiszakécske