Fácánozás

Fácánozás

Írta: Kovács István

Magas fűben cserkel,

az óvatos vadász,

lépteire figyel,

miközben elméláz.

Lankadt figyelmének,

meg is van az ára,

egy hirtelen zajtól,

tátva marad szája.

Orra előtt lebben,

szárnya egy kakasnak,

menekül ijedten,

de szembe a napnak.

Puskájához kapva,

célozna az ember,

de a napot látja,

s nem sül el a fegyver.

A zsákmány elrepült,

de ő nem is bánja,

jó volt kinn a mezőn,

egyedül sétálva.

2015-08-16

Tiszakécske.