Hódolat,
Vincent van Gogh
Írta:
Kovács István
Tájkép,
vagy játékos képzelet?
Mi,
kápráztatja így a szemet,
A
nap narancsban izzó körei,
homlokod
barázdáit égeti,
felhők
között, láng, hajad vöröse,
s
rőt szakállad, égőtarlók tüze.
Szemeidben,
parasztházat láték’,
orrod,
egy vándornak, adott kvártélyt,
a
szád, mint két összesimuló test,
mit,
komoly bajszod eltakarni rest.
Füled
masnival díszített kalap,
mely
alá az út lobogva szalad,
mint
szélben, egy rózsaszínű szalag.
Gallérodnak
széles hajtókája,
egy
ifjú leányka kék ruhája,
lendületes,
arca sziluettje,
válladról
indul a végtelenbe.
Az
út menti fák, haragos zöldje
övezi
a táj szépségét körbe.
Tájkép,
vagy játékos képzelet,
mindegy,
mi kápráztatja a szemet,
Vincent
van Gogh dicsérem két kezed.
2015-08-13
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése