Írta
Kovács István
Fáradhatatlanul,
szép szóval,
reménnyel
töröm az ugart,
s
vetem a szeretet magvait,
de
szegényesen terem a talaj,
tövén
ott sarjad, mint a gyom,
a
gyűlölet maga is.
És
nő, egyre magasabbra,
mint
nappalt a sötétség,
úgy
tartja fogva,
az
emberek lelkét a félelem.
Gyertyát
veszek kezembe,
fénye,
hátha elűzi a sötétség démonait,
s
kezdi olvasztani a félelem jégcsapjait.
Szomorú
a szívem, egyedül gyenge vagyok,
gyere,
vessük sűrűbbre a szeretet magot.
És
kiáltsuk teli torokból:
Gyűlölet,
Ne tovább, elég volt!
2015-10-03
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése