Ellopott éj

Ellopott éj

Írta: Kovács L. István

Ej, csak az éjszaka ne volna,

vagy, tudnám bevágni a sarokba,

utcán, céltalan csavargással oldani,

füstös bárban alkoholba fojtani.

Nappal, még csak megvagyok,

akár magammal  is tárgyalok,

de, amíg dolgaimat teszem,

a beszédhez akad partnerem.

De az éjszaka, nagyon kegyetlen,

fagyosan ölel, lehúz a mélybe,

és csak forgat fekete örvénye,

majd kiköp, ha dereng a hajnal.

Ha, a bíbor csík benéz az ablakon,

már ülök az ágy szélén,  gondolkodom,

de, még a gondolatok nagyon kuszák,

ismét  ellopott egy éjszakát.

2017. január 31.

Tiszakécske