Szavak
egymás után
Írta: Kovács L István
Arra
gondolok, ki dolgát teszi, csöndben él,
ki hisz
még, szívében a szeretet lángja ég.
Nem
keres, nem imád Isten helyett bálványt,
csöndesen
szól igazat, kerül minden ármányt.
Felelősnek
érzi magát, az éhező gyermekért,
koldushoz
porig hajol a térdre esett emberért.
És
arra, ki mindenkivel örök harcban él,
békét,
megoldást mindig mástól remél.
Közvetítőt
igényel, mert mindent megtenne,
csak a
felelőst, bűnöst ne keressék ő benne.
De soha
nem nyújtaná ki magától a kezét,
és nem
teszi le hosszú időre fegyverét.
Két
külön világ, mégis egy a nyelv, egy az Isten,
a
szóközökkel lehet baj, mert megértés nincsen.
Sok a
beszéd hamis próféták, hamis papok,
hordóból isszák bort, én pohár vizet sem kapok.
Őseink
vállvetve művelték a bányát, öntötték a vasat,
épült a
sínpár, min a vonat velünk a jelenbe szaladt.
És
nőttek a földből egyre szebb falvak, városok,
és a
térképpel lassan az ember is változott.
Valahogy
már nem akarnak összeérni a vállak,
kevesen
cipelnek sokat, és görbébbek a hátak.
A gőg,
az irigység, az úrhatnám lett mérce,
ki
tisztességesen élne,annak lenézés a bére.
Békítő bíró
nincs, panasz nem hallik az égbe,
a hegyi
beszéd már régen elhalkult,
és ha
van, messze van Isten ítélőszéke…
2018.
április 4.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése