Hajnali száj íz

Hajnali száj íz

Írta: Kovács L István

Egy pisztoly kéne,

és egy árva töltény,

mi szívemen üt lyukat,

és elviszi az örvény,

mit omló vérem kavar,

az összes csalódást, bánatot,

fölment minden alól,

mit az élet adott.

Mert űzetik a lélek,

gyötrődve szenved a test,

álmatlanul forog az éjjel,

a hajnal  sápadó csillagot les.

Fordul a fáj ide, oda

keresi, de nem leli helyét.

Nyűg lettem magamnak,

s kitudja még  kinek.

Eladó a lelkem, ki veszi meg?

A  vérpatak lassan tóvá dagad,

belőlem csak annyi marad,

a békémet talán meglelem,

ott nem csalnak, és nem csalok.

Nem leszek ing, sem kapca,

belém, ne törölj lábat, s ne vegyél magadra.

Ha, űr maradna utánam, oda fát ültess,

vagy  virágot, hátha megfakadna.

2018. április 12.

Tiszakécske