A szív nem lehet…
Írta:
Kovács L István
Gyűlölni? Kit? Akit szerettem? Soha!
A szív nem lehet mostoha!
Gondolok az együtt töltött időre, gondolok a sétákra, a szép
emlékre.
Emlékszel mikor fagyis orral, és attól ragadó csókkal,
rosszalkodtunk mamikat pukkasztva?
Csókolóztunk esőben állva, őrködött felettünk az utcai
lámpa.
A villamos pedig elvitt a remízbe, csak egymást láttuk, te
ültél az ölembe,
és hiába kiabált a kalauz dühösen: Végállomás! Kiszállás!
Te legyintettél kacagva:
Nehogy ő mondja meg neked, hogy meddig szól a bérleted.
Mennyit táncoltunk halk zenére, hétvégén csók, ölelés volt
ebédre,
mert fogva tartott a halaszthatatlan szerelem.
Csak találkoztunk valaki mással, mind a ketten.
Valami elpattant, de mintha nem történt volna semmi,
csak más irányba kellett menni, de nem tudtunk boldogok,
lenni.
Most, sóhajok, könnyek, álmok, vágyak,
már nem köthetők össze a szakadt szálak.
De gyűlölni? Kit? Akit szerettem? Soha!
A szív nem lehet mostoha!
2018. április 6.
Tiszakécske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése