A hintaló álma
Írta: Kovács L István
Paripa vágtat, mint a szélvész,
szikrát, csillagot rúg patája,
estétől reggelig a tejutat bejárja.
Az éjben feketén lobog sörénye,
ezüstöt hímzett bele a hold fénye.
Farka, mint üstökös csóvája,
milliárd csillagként száguldott utána.
Néhány meteorba belerúgott az égen,
az izzó fénnyel hullott alá szépen.
De a sötétség hasad, véget ér az álma,
valaki fölébredt, ablakot nyit,
friss, hajnali szellő leng a szobába’.
Ő álmából derűs mosollyal ébred,
mind ki hiszi, hogy éjjel itt volt, téved.
Messze járt nagyon hosszú volt a vágta,
fáradtan áll kicsit remeg is a lába,
leplezi, mintha hintaló lenne, úgy tesz,
ha leszáll az este újra táltossá lesz.
2018. április 24.
Tiszakécske.
fotó:Shutterstock/ PuzlePix
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése