Napistennél

 

Napistennél

Írta: Királdi-Kovács István

 

Nehéz a kereszt, fáradt a láb,

reszketve görnyed a hát.

Hosszú rögös volt eddig az út,

mégis szép emlékeket rejt el a múlt.

 

Nyugalomra, csendre vágytam,

képzeletben az erdőt jártam,

tölgyek susogtak halkan,

fenyők is zúgtak a dalban.

 

Mégis oly mély, átható volt a csend,

ereimben a vér lassabban ment,

agyamban nem vibráltak a képek,

csak úgy, mint mikor diát nézek.

 

Lassan a virágos tisztásra értem,

hol egykor ízletes vackor volt az étkem,

ott felnéztem a tisztán ragyogó égre,

megfürödtem napisten fénylő melegébe.

 

2022. 04. 05.

Tiszakécske.

 

(Vackor= vadkörte)