Cipő

Cipő

Írta: Kovács István

Az élet megviselte,

nehéz, mostoha volt sorsa,

nem járt ő úri bálba,

talpa soha nem lépett,

csillogó parkettára,

mégis, sok utat bejárt,

kapaszkodott hegyormára,

talpát marták éles kövek,

eső áztatta utakon,

orra sűrűn merült sárba,

vagy napcserzéstől repedve,

fáradtan csoszogott a porba,

véresre törve lábát,

annak, aki hordta.

Ideje, régen lejárt,

a talpa tátog, levált,

orra lyukasra kopott,

pedig foltot is kapott,

hasztalan,

fűzője lóg, elszakadtan,

varrása, mind megbomlottan,

csak áll, ott a sarokba,

vár, hogy valaki kidobja.

2015-05-15

Tiszakécske