Papír és
ceruza
Írta: Kovács István
Tiszta, hófehér papírlap az asztalon,
mellette egy ceruza, unatkozik nagyon.
Arra vágyik szép új hegye,
hogy valaki a papírra tegye.
De mivel senki nincs a környéken,
ö szólítja meg félénken.
Mondja kedves papír,
Önhöz érinthetném a hegyemet,
írnék önre egy szép levelet,
vagy rajzolnék szép képeket.
Óvatos lennék, nem firkálnék,
és nem kellene a radír.
Megörül, s így szól a papír,
végre, hogy vette a bátorságot,
kedves ceruza úr,
hisz mit ér, (még ha szép is), egy üres lap,
ha senkinek semmit nem mutat,
nem rajzolnak rám betűt vagy képet,
akkor engem a szégyen éget.
Csak arra kérem, adja meg azt a kegyét,
nem vési belém nagyon a hegyét,
finoman érinti tisztaságom,
én pedig majd meghálálom.
Bemutatom az ön tehetségét,
csodálatos rajzkészségét.
És a ceruza, simogatva, gyengéden,
végigsiklott a fehéren,
és rajzolt, csak rajzolt boldogan.
2015-05-20
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése