Mint szerény ibolya
Írta: Kovács István
Ha nem is halhatatlan,
de nem is hamvában holt,
ki nekünk ily szépen dalol,
ceruzával, ecsettel vagy tollal,
szívét, lelkét adja csendes mollal.
Mint szerény ibolya a rózsakertben,
meghúzódik szépen, csendben,
úgy tűnik szemnek láthatatlan,
figyelmedet mégis leköti,
mert illata ott leng az orrodban.
Zajok nélkül éli napjait,
megtartja magának titkait,
s mégis, ha írásait olvasod,
vagy képei vannak előtted,
mintha életét ismernéd meg,
egy nyitott könyv lapjain.
Mint szerény ibolya a rózsakertben,
ott van ő is a szívekben.
2015-05-20
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése