Úton
Írta Kovács
István
…hosszú az
út, a semmibe vezet,
hiába látod
az útvégi fényeket,
azt már el
nem érheted,
de míg fény
van,
addig él a
remény,
lépted
határozott és kemény,
töretlenül
haladsz előre,
ez megírt
sorsod,
s nem
térhetsz ki előle,
ha arcodat
öleli derű,
a szád íze
sem keserű,
vagy ha sok
a gond,
az i-re nem
kerül pont,
akkor is
csak lépkedsz előre,
ez a megírt
sorsod,
nem térhetsz
ki előle,
s ha az út
megszakad,
a lépted
tovább nem halad,
elérkezett a
végállomás,
tudni fogod,
sorsod az út volt,
a többi csak
álmodás.
2015-05-07
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése