2015. május 7., csütörtök

Úton



Úton
Írta Kovács István

…hosszú az út, a semmibe vezet,
hiába látod az útvégi fényeket,
azt már el nem érheted,
de míg fény van,
addig él a remény,
lépted határozott és kemény,
töretlenül haladsz előre,
ez megírt sorsod,
s nem térhetsz ki előle,

ha arcodat öleli derű,
a szád íze sem keserű,
vagy ha sok a gond,
az i-re nem kerül pont,
akkor is csak lépkedsz előre,
ez a megírt sorsod,
nem térhetsz ki előle,

s ha az út megszakad,
a lépted tovább nem halad,
elérkezett a végállomás,
tudni fogod, sorsod az út volt,
a többi csak álmodás.

2015-05-07
Tiszakécske

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése