Lángoló szív

Lángoló szív

Írta: Kovács István

Anyák izzadó, vérző

édesen fájó, boldog,

szenvedésében születtünk.

testükből volt étkünk,

óvó ölük, puha, meleg fészek,

s mily biztonság érzet,

hogy szívük halk dobbanása,

álmainkban megnyugtató hárfa,

aludtunk, s ébredtünk,

s míg,szívtuk a tejet

a legszebb zenét,

e szívhang, adta nekünk.

Van e szeretet, mi ezzel felér,

kincs mi ettől többet ér,

van e még ily lángoló szív,

mely érted ég?

S ha őszbe fordult is fejünk,

mint ők, már szülőként szeretünk,

az unoka is itt játszik velünk, mégis

egy kézért szívesen nyúlna kezünk.

És oda hajtanánk a kebelre fejünk,

hol, legszebb zenét játsszák nekünk,

feltétel nélküli a szeretetük,

és értünk, mint gyermekért lángol szívük.

2015-05-26

Tiszakécske