Aratás

Aratás

Írta: Kovács L. István

Szép, nyári harmatos reggelen,

víg nóta szól a búzaföldeken,

aranyló kalász bólogat, fejét mélyen hajtja,

megérett már benne minden egyes magja.

Jó lesz majd kenyérnek, kalácsnak,

megadja magát a suhogó kaszának,

dalos ajkú lányok szedik marokra,

mint a virágot, kötik jó nagy csokorba.

Megkötötten kéve lett a neve,

kúpba gyűjtik, majd rakják keresztre,

nehéz  munka, egész nap kell bírni,

zokszót, panaszt nem is hallat senki.

Mert  a munka meg nem állhat,

míg vége nincs az aratásnak,

és az ajkak régi népdalt fújnak,

vagy ha unják, találnak ki újat.

2016. július 10.

Tiszakécske

Kép: Torma Gyula (Szájjal festő )