Zöldön-
kék
Írta: Kovács L. István
Világosból
megyünk a sötétbe,
kalászok
halványzöldjét felváltva öleli,
mint
kontúr vonal, erdősáv sötétje.
Szemünk
fürkészi a végtelen rónát,
másként
zöld az árpa, a búza, másként a zab,
ők
nevetnek a nyárban, de az erdő sötét marad.
Állnak
mereven, csak levelük remeg, ha szellő rázza,
míg
arra a zenére a kalászok tengere saját táncát járja.
A
távolban, hol a zeniten zölden-kéket látsz,
csalfán
összeér a föld zöldje és az ég kékje,
(mintha
rajta pihenne)
ott
születik a nyugalom, a béke.
És ott „a távolságot, mint üveggolyót megkapod.”
2016.
július 16.
Tiszakécske
Az utolsó
sor, idézet: József Attila „Altató” című
verséből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése