Holt-Tiszánál
Írta: Kovács L. István
Hallgatagon
oson az este,
víz tükrén
hintázik a csendje,
fák
között motoz még az élet,
de
már ott is pihenni térnek.
Nézem
és hallgatom a csendet,
még
a Nap visszakacsint egyet,
de,
ott szemben, már a hold ragyog,
számba
veszi a sok csillagot.
Mint
csősz, kinek őrzés a dolga,
és
fölmászik egy magas dombra,
fenn
az égbolton velük biceg,
míg
az éjszaka álmot piheg.
2016.
július 28.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése