Tanyasi éj

Tanyasi éj

Írta: Kovács L. István

Mint egy lábon álló gém,  

nyakát  ég felé nyújtja,

nincs már neki jövője,

csak nagyon hosszú múltja.

Kutya sem csörget láncot,

és nem jár öröm táncot,

ha haza tér a gazda,

kis éji nyugalomra.

Udvarra bámul a Hold,

régen itt nagy élet volt,

lábasjószág, szárnyasok,

kecske, birka, malacok.

Elcsendesedett minden

elszökött az élet innen,

lejárt a tanyák világa,

s mint az éj,rátelepül

a feledés homálya.

2016. július 30.

Tiszakécse