Ami marad

Ami marad

Írta: Kovács L István

Akkor halok meg, ha ébren járok,

nem éltet más, csak az álmok.

Sárgult fotók egy dobozból,

jó és rossz emlékek a múltból,

álmosoly, megfelelések kényszere,

a látszat fenntartás keserű kenyere.

Megalkudni, munkában, családban,

bízni egy jobb életben, haladásban,

ragaszkodva, semmit érő vagyonhoz,

mint  éhes ebek a szűkös konchoz.

Pedig, ha az utolsó útra visznek,

fejünk alá párnaként nem tesznek,

ezüstöt, aranyat,kocsit sem házat,

ki utánunk marad, majd azon vitázhat.

Mondhatja bárki, mit vett lányának, fiának,

a teremtő előtt úgyis csak pőrén állhat.

Nem a vagyonával kell, hogy elszámoljon,

tetteivel kell, hogy a mérlegen álljon.

Hát maradnak az álmok, ők az enyémek,

nem osztom meg,  velem viszi el az enyészet.

2017. április 20.

Tiszakécske