Csak
szálltam
Írta: Kovács L. István
…nem
magányosan, nem is egyedül,
csak a lelkem pihen itt, legbelül.
Bánat nincs,
most nem gyötör semmi,
de néha
jólesik sehová sem menni.
Csak sétára,
szellőzésre vágyom egy kicsit,
nézni a
Tavasz megújuló apró kincseit.
Hallgatni,
ahogy a víz locsog, a köveken,
ahogy a
kacsák úsznak, szemmel követem.
Hogy a
Nap ereje melegítse hátam,
szellő simítsa
arcom, pont erre vágytam.
Hogy
hol, mikor észre sem vettem,
de mintha könnyebb lenne léptem.
Nem
tudom mi húzta eddig a vállam,
de mint
pillangó szálltam, csak szálltam…
2017.
április 18.
Tiszakécske
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése