Puszták királya

Puszták királya

Írta: Kovács L István

Bozontosan rohan, fáradhatatlan a lába,

míg körbe fut, be nem áll a szája.

Hosszú, göndör szőre csapzott,

gubancos, bogáncsokkal teli,

őt a pusztában mindenki ismeri.

Pásztor embernek ő az inasa,

lót-fut, nem csak egy mihaszna.

Pirosló nyelve lihegve lóg.

szeme éjfeketén csillog,

vigyázva a nyájra, ide-oda villog.

Ül, figyel, s ha a rend bomlik,

vakkantva jelez, s csaholva iramlik.

Ha kell, megcsípi a lábat,

rendet tesz gyorsan, büszke is magára,

hogy minden jószág hallgat a szavára.

A bivaly bika méltatlankodik magába,

milyen kicsi, mégis nagy a szája.

Nem mer senki újat húzni vele,

hamar visszaállnak a sorba, hiába,

gyors, foga is hegyes, bele mar az inába,

Nélkül nem lehet pásztor senki,

a kutyát magánál jobban kell szeretni,

megosztani véle bút, örömöt, étket,

ha a munkában Ő a segítője, társa,

nem csoda, ha ő a puszták  királya.

2017. április 12.

Tiszakécske

Kép: Imre Földesi  (A puszták királya)