A Duna télen

A Duna télen…

Írta: Kovács L István

…tétlen.

Jeget cipel a hátán,

s belefagyva

néhány csónakot ,

mit a gazdája ott hagyott.

Feledékenység, hanyagság?

Ki tudja.

De ott vannak, befagyva.

A partokon,

most rideg  a valóság.

Szemérmetlenül,

lemeztelenedett fákon,

és  a  zörgő, barna nádon,

a hólepel az úr.

Halászok nem járnak,

nem vágnak léket,

ennek a jégnek,

vékony még az alja,

ember nem sétálhat,

nem dolgozhat rajta.

A csónakok reccsennek,

egyet, egyet néha,

ha már túl szoros az ölelés.

Ki vannak kötve,

így, a jég elől nincs menekvés.

De van remény,

a nád újra sarjad,

és a fák felöltöznek,

üde, zöld ruhába,

a csillogó vízben,

mint tükörben,

nézik magukat a kék Dunában.

2017. április 15.

Tiszakécske

Artist: Z. Réti Márta