Sárga és kék

Sárga és kék

Írta: Kovács L István

Apró, sárga virág,

letépem, illatát szívom,

s nézem ábrándozva.

Olyan mint a nap,

ahogy sárgállik az égen,

jól áll neki is a kék,

csak ő itt nyílik lenn,

fű között, zöld levélen,
fürdik a Nap fényében.

Milyen jó, könnyebb elérni,

beszélni hozzá, becézni,

úgy, mintha nő volna.

Egy vágybéli kedves.

Vagy maga a virág,

jelent sokat nekem?

Lehetne rózsa, vagy nárcisz,

kitudja, miért ezt szeretem?

Furcsa, kusza szirmaival,

jelképpé lett szívemen.

Játszom, mint gyermek,

néhány szál ibolyát,

mint gallért rakok köré,

kezemben tartom a Napot,

 boldog vagyok.

2017. április 20.

Tiszakécske