Szaxofon
dúdol halkan
Írta: Kovács L István
Szíve már
csordulásig telve,
de, nem
hullhat egy férfi könnye.
Egyedül
búsul egy kis bárban,
elmerülve
gondolatában.
Pohárban
konyak van előtte,
emeli,
de nem iszik belőle.
Szemében
sötét messzeség,
szívében
fájó veszteség.
Italát
hátrahagyva, sétára indul,
talán
érzelmi vihara is tisztul.
Megnyugszik,
békére lel lelke,
talán,
könnyebb lesz reggelre.
Az éjből
szűrt, halk zene szól,
egy szaxofon
dúdol valahol.
Búját e
lágy dallam megveszi,
emlékké
csomagolva elteszi…
Nem
kérek semmit
és
adni sem adhatok
tiéd
lett szívem
nekem
szaxofon jutott
rólad dúdol hajnalban
2017.
május 1.
Tiszakécske
Fotó: Net.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése