Életem, életed, életünk

Életem, életed, életünk

Írta Kovács L István

Úgy jöttél e földre,

hogy kijelölték utad,

sokan segítettek,

fogták a kezed,

ez nem volt jó neked,

hát ifjúi hévvel lázadtál.

Letértél az útról,

magad akartál menni,

vágyaid, terveid voltak,

majd te megmutatod,

megváltod a világot,

úgy gondoltad.

Egyedül maradtál,  

mindig előre mentél,

lassan, bukdácsolva haladtál,

olykor eltévedtél,

a járatlan úton kövek sebezték lábad,

de a lélek magányától jobban,

semmi sem fájhat.

Akkor megpihenve a távolba néztél,

nem láttad még, hol van a vég cél.

Rájöttél, úttörőnek is kellenek társak,

eltérsz a tervtől, módosítod,

érzed, valahol  várnak.

Békét kötsz lelkeddel,

visszatérsz az elrendelt útra,

nem haragszol sem magadra, sem az úrra.

Ha, majd megtérsz a természet kebelére,

visszanézel azt mondod megérte.

2017. május 30.

Tiszakécske