Völgy a Hargitán

Völgy a Hargitán

Írta: Kovács L István

Ez a falu vége, vagy az eleje, nem is tudom,

nincs több ház, csak szálfenyők a hegyoldalon.

Hirtelen ér véget, nem ritkulnak a házak,

az utolsók szinte már a fák alatt állnak.

A földút hegyről jön, majd kaptatva hegyre megy,

a völgy ölében egy szusszanásnyit megpihen.

Tán nem is falu ez, csak egy karéjnyi házsor,

pár család lakott itt, ki fa vágó, ki pásztor.

Roggyant oldalú házak, szél bontotta tetők,

nyáj nélkül, árván burjánzó kövér legelők.

Más módi járja, már nem kell a hegyi pásztor,

Istállóban él a nyáj, hol teli a jászol.

Fejsze is régen csattant, már nem balta termel,

letarolják a fákat óriási géppel.

Kihalt, üres lett a völgy, elmentek a népek,

új világ jött a régit eszi az enyészet.

Szél zúg a házak fölött, a fákat tépi bőszen,

párafelhőkkel kergetőzik itt a völgyben.

Egy céltalan vándor, ki ép csak erre tévedt,

pihent egy percet s gondolataiba révedt.

Hová lettek az emberek, akik itt éltek?

Jólesne egy darab sajt nincs, akitől kérhet.

Tarisznyából gyűrt papír, néhány sort ír rája,

csak emléknek a völgyről s indul a dolgára.

2017. május 27.

Tiszakécske