Montázs
Írta: Kovács L István
Minden
út ugyanoda visz,
gyere
velem meglátod magad is.
Nem
kell más, egy óra talán,
vagy jobb, ha egy egész délután.
Napernyő,
egy hegedű, sétány,
gitár,
miből laza melódia száll.
Bolondos
robogáshoz motor,
önfeledt
nevetés, egy pohár bor.
Vízparti
mólón meghitt hallgatás,
komoly
beszélgetés, egy kis lakás.
Összevágott
kép az életünk,
hol
komoly, itt-ott vidám,
néha felhők
fedik homlokunk,
máskor
a nap süt le ránk.
Dolgosan
szürke hétköznapok,
bohókás,
tarka ünnepek.
Nem mi
vágjuk a képeket,
jó,
hogy a tiéden ott lehetek.
Nem
választhat el semmi,
ha jól
összeköt a szeretet.
2017.
május 19.
Tiszakécske
Kép:
Hainrichffy Kata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése