Fekete
vitorlák
Írta: Kovács L. István
Törve
vergődő hajóm, süllyedőben,
a szakadozott
vitorlákat tépi a szél,
fekete az
ég a tenger haragos, zöld,
kikötném
hajóm de, hol van a föld?
Oázis
nincs e háborgó sivatagban,
a szél sós permetet
vág arcomba,
és bőszen
bömböli fülembe: itt a vég,
de nem adom
föl, ellenállok még.
Halállal
versenyzek, karnyújtás az élet.
Elérem,
vagy lefogja kezem a végzet?
Már
csak egy rongydarab, mi zászló volt régen,
és
annak rúdja minden reményem…
2017.
május 6.
Tiszakécske
Kép: Mária Gálfalviné Dani
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése