Késő éjjel...

Késő éjjel…

Írta: Kovács L. István

… már elringat sok ezer gondolat,

gyöngybetűkkel rovom a sorokat,

a gyertyám vége sercegve pillog,

amint álmos gyermek föl, fölpislog.

Megpihenek, fejem csendesen lehajtom,

rózsaszín álmok ölelnek magukhoz,

gyűrt papírok, kemény, rideg asztal,

de a kép pirkadatig marasztal.

A nap első sugara úgy simít meg,

mintha az lenne meleg, puha kezed,

üzenet, mi tőled jött álompostán,
mint szívdobbanás, úgy szólt hozzám.

2017. május 19.

Tiszakécske