Vándor dal

Vándor dal

Írta: Kovács L István

Elindultam egy hosszú útra,

tudtam nem lesz könnyű túra,

de, keresnem kell helyemet.

Rég bolyongok, járom a világot,

helyet sehol nem találok,

hol otthon érezném magam.

Akadtak jó emberek, hívogató tájak,

szegény viskók, fényes várak,

de, maradni sehol nem tudok.

Elém a szerencse soha nem feküdt,

érzem, idegen vagyok mindenütt,

de szégyent sehol, senkire nem hozok.

Rájöttem ott van az én hazám,

hol ölében ringatott anyám,

már tudom, merre van a helyes út.

Magam előtt látom a tájat,

hol nem feledtek, mindig vártak,

bölcsőm és otthonom ez a völgy.

Innen indított útnak az élet,

ide most csendben visszatérek,

lehajtott fejjel, mint tékozló fiú.

2017. október 28.

Tiszakécske