Míg a szívem dobog

Míg a szívem dobog

Írta: Kovács L István

Az emlékek akkor is fájnak, ha szépek,

ha már nincs velünk,

kit valaha mellénk rendelt az élet.

Megszülettem, ölelt, ringatott a szülők keze,

óvták lépteim, figyelték életem,

hogy amit kaptam az útra, mit kezdek vele.

Lett iskola, és munkatárs, barát, ismerős,

lazább és erősebb kötődés,

szerető, egymásért kiálló, felelős.

Bármilyen hosszú is az élet kegyetlenül véges,

eljön az idő mikor menni kell,

a búcsú fáj, a folytatás nélküled rémes.

Mégis, könnyek nélkül, gondolok rátok,

tőletek vagyok, aki lettem,

eltávozott szülők, testvérek, jó barátok.

A szélben emlék gyertyák lángja lobog,

hogy voltatok, köszönöm nektek,

velem-bennem éltek, míg a szívem dobog.

2017. október 30.

Tiszakécske

Kép: Web.