Mit vihet még

Mit vihet még

Írta: Kovács L István

Mint szabályozott folyók, futnak az utak,

találkozni ők a végtelenben sem tudnak.

Nincs kereszteződés, csomópont, mi közös lenne,

onnan együtt mennének tovább az ismeretlenbe.

Akár tovafutó sínpár, ahogy együtt szalad,

a távolság közöttük mindig annyi marad.

Erős kötelék acélosan tartja őket fogva,

beton talphoz vannak oda csavarozva.

Nincs állomás sem kikötő, bolyong, mint a szél.

Útravalója mi legyen, magával mit vihet még,

mosolyt, édes ajaknak át nem adott csókot,

karjaiban maradt ölelést, ki nem mondott bókot.

És a csöndet a benne rekedt érzelmek súlyát,

gyenge, letenni nem tudja, mint kopott gúnyát.

Hátán ül, erősen átölelve szorítja mellét,

önmaga hóhéra lett, megöli saját lelkét.

2017. október 7.

Tiszakécske