Vannak pillanatok

Vannak pillanatok

Írta Kovács L István

Nem akarok erős lenni, sírni akarok,

túl nehéz a teher  lassan összeroppanok.

Mint a patak folyjanak szememből a könnyek,

bomlik a lelkem zsákja így egy kicsit könnyebb.

Kimegyek a tópartra, sétálok egy nagyot,

gyönyörködöm abban, mit Isten nekünk adott.

Keresem a békét, míg szívemben meglelem,

most ne mond, hogy legyek erős, most így jobb nekem.

Csend szőjön körém burkot, lelkemnek nyoszolyát,

Uram, vedd el fájdalmát, add vissza mosolyát.

Párnámé a bánat, most ő viseli terhem,

ne lássa meg senki, hogy érte sír a lelkem.

A mosoly mögött balladányi bánat feszül,

itt az  éjjel, most kicsit hagyjatok egyedül,

nem akarok erős lenni, sírni akarok,

túl nehéz a teher, lassan összeroppanok.

2018. szeptember 27.

Tiszakécske

Kép: Hainrichffy Kata