...ne csak nézd

... ne csak nézd

Írta: Kovács L István

Átírt, meghazudtolt lapokon szétfolyva,

félve keresi helyét a múlt,

de túl sok akadály gördül elé,

hogy ne indulhasson a jövő felé.

Visszatekintve, balsorsot okol,

bűnösöket ment az újra értelmezett történelem,

elhurcoltak, árvák, könnyeinek talapzatán,

titkon hőssé avat, szobrot emel.

Szívet, lelket mardos a bánat,

mikor lesz jövő, mikor lesz előre ennek a hazának?

Kurzusok jönnek, mennek, viszik mi fogható,

dörzsöli tenyerét mind, mert a nép (f)osztható.

És Ő, a nép tűri hátán az ostort,

nézi csöndben, hogy hizlalják az offhsore-t,

tán morog egy kicsit otthon a szobába’,

de csak csöndben, nem tudja ki, s mi jöhet utána.

S még bízni mer, de csak a szobai félhomályba’,

talán még megéri békésebb lesz az országa,

hogy nem följelent, de visszaköszön a szomszéd,

vagy  emlék, hogy a hazát együtt építették.

2018. szeptember 23.

Tiszakécske