Kerti
út
Írta: Kovács L István
Ma
szeretnék a terhedre lenni,
fogni,
csókolni a kezed,
nyakadba
lihegni, míg főzöl,
rakoncátlan
fürtjeidet helyre simítani,
mi
kicsit csapzott a gőztől.
Ma
talán kettő kellene belőled,
oly
nagy bennem a hevület,
gondolatban
ölellek, belül hiányzol,
mint
ha egy másik világban lennél,
messze, elérhetetlenül távol.
Ma,
nem ér semmit az önkontroll,
fékezni
magam sétálok a kertben,
a
sok őszi szépség, nem veszi el figyelmem,
ma
nagyon rakoncátlan ez a kerti út,
hozzád
kanyarodik minden percben…
2018.
szeptember 14.
Tiszakécske
Kép: Web.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése