Csak szavak

Csak szavak

Írta: Kovács L István

Nincs első és nincs utolsó út,

csak egy van, maga az élet,

valahol kezdődik, valahol véget ér,

éljünk meg mindent, ami belefér.

Mélyen sáros föld, vagy kikövezett,

föl a hegyre, majd mélyen a völgybe vezet,

kanyarog jobbra, balra, itt kitér, ott keresztez,

szabadon fut, vagy ragaszkodik a jelekhez.

Jel nélkül élek, jeltelen vagyok,

bár jelzőket néha túl sokat kapok,

már kevés, mi bosszant, kedvemet szegi,

fröcsögő átkát bárki hiába sziszegi.

Ha, majd valamikor elmegyek,

síromon ne hagyjatok jelet,

a sír is bajjal jár, az sem kell,

jobb lesz, ha a szél visz el.

Amit nekem szánnátok,

hagyjátok az útszélén azt a virágot,

majd gyönyörködöm benne,

ha visz a szél, ha porként járom a világot.

2018. szeptember 17.

Tiszakécske