Este van

Este van

Írta: Kovács L István

Este van, csak a hold vet némi fényt,

fehér  haja  ezüstösen csillan,

pipára gyújt, bodor füstje illan,

a szobában ezernyi karika száll,

csöndes az est, jól esik a félhomály.

A megfáradt test hintaszékben pihen,

nyikorog kicsit, ahogy előre-hátra billen.

Melléből sóhaj szakad, visszhangozzák a falak.

A fejben film, régi idők emléke pereg,

nem álmos, de lecsukódnak a szemek.

Míg emlékek között révetegen kutat,

kihűl a zsarátnok, a pipa, füstöt nem ad.

Hirtelen eszmél, apró láng lobban,

sárga ujjai között a gyufa vörösen lángol,

a fény arca árkai között bukdácsolva táncol.

Nagyokat szív fölizzik az apró katlan,

az aromás dohánytól kellemes illat van.

Csak az évek ne nyomnák úgy a vállát,

motyogva csóválja fejét, kicsit megjáratja  lábát,

és kitudja, hol jár, míg a szobában köröz.

Este van, csak a hold vet némi fényt.

2018. szeptember 26.

Tiszakécske

Kép: Kivés Ilona