Eszter és John III. rész.

Eszter és John - III. rész.

Írta: Kovács L István

John minden nap meglátogatta és ápolta Esztert. Segített Izolda néni vállán könnyíteni a terhet, de saját otthonában is eleget tett szülei elvárásainak. Nagyon felelős fiatalember lett a korához képest. A városi tanulmányok miatt, mivel sokat látott, tapasztalt és korán dolgozott is, tudta milyen az élet, a lehetőségek. Lassan eltelt a két év, és végzett iskoláival, de a városban maradt, a már bejáratott munkáit végezte, nagyon jó kuncsaft köre volt. Mikor tehette sietett haza Eszterhez. A gondos ápolás ellenére Eszter nagyon lassan javult, de javult. John úgy döntött elmegy a doktor úrhoz és komolyan beszél vele Eszterről, megkérdez mindent, hátha nem titkolózik előtte az orvos.

   Egy este bekopogott hozzá és elmondta, hogy nagyon a szívén viseli a lány sorsát, egészségét, mindent megtenne érte, amit ő meg tud tenni.

 

-Nos, fiatal barátom, akkor nagyon szedje össze magát, Eszter szervezete nagyon gyenge. Szinte csoda, hogy kibírta azt a korábbi tüdőgyulladást. A széltől is óvni kell. Továbbá vérszegény, a manduláját is ki kéne venni. Rengeteg vitaminra lenne szüksége, amit itt a faluban nem kaphat meg, kórházba kell vinni, sőt előbb szanatóriumba, de a szülei ezt nem tudják vállalni. Aki ezt vállalja, nagyon mélyen a zsebébe kell nyúlnia. John, meg sem tudott hitelen szólalni, erre nem gondolt, hogy ilyen súlyos a helyzet. Egy darabig hallgatagon ültek egymással szemben az orvossal, majd az orvos felállt, a vállára tette a kezét, és ennyit mondott,- nagy teher ez fiam, ha valami rajtam múlik, megteszem, segítek. Gyere bármikor.

A fiú fölállt, megköszönte és kiszédelgett a házból. Nem tudja, hogy ért haza, de jó sokáig bolyongott gondolataival az esti félhomályban. Otthon a szülei nem tudták merre jár, azt hitték Eszternél van, és már várták, hogy hazaérjen a hírekkel. Leült az asztal mellé és beszámolt az orvossal történt beszélgetésről. Az apja csak a fejét csóválta, anya meg sóhajtozott, mintha Ő veszítené el éppen a saját gyerekét. Nagy volt a fájdalom a szívükben.    

   Végül is az apa szólalt meg előbb.

  - Mi a szándékod fiam, mit akarsz ebben a helyzetben tenni? Hiszen nem viheted el csak úgy, és hová is vinnéd, nincs lakásod, csak bérelsz egy szobát, igaz munkád van, de tudod milyen anyagi teher egy ilyen beteg ember gyógyítása.

  - Édesapám, én csak azt kérem, ha segíteni nem is tudnak, fogadják el, hogy én ezt szeretném. Ha a testvérem lenne, sem engedném, vagy ha a kutya szenvedne, azt is a végsőkig hordanám az orvoshoz.

  - Jól van fiam. Látom, Te eldöntötted mit akarsz, nem gördítünk akadályt elétek, és ha tudunk, segítünk, nekünk kicsit jobban megy sorunk, mint Eszteréknek, és egyedüli gyerek vagy te is. Tedd meg, amit meg tudsz, vagy meg kell tenni.

  - Köszönöm édesapám!

Lefeküdtek.

Reggel, John elment beszélni Eszter családjával. Otthon volt az apja is, a hétvégére kapott egy szabadnapot, amit otthon tölthetett, s hozott némi sajtot, és szalonnát is.

  Elmondta, amit megtudott a doktortól, és hogy mi az Ő terve, és a szülei is támogatják. Ábris bácsi, Eszter apukája csak hümmögött, nem tetszett neki az ötlet, vagy inkább szégyellte, hogy nem tud megfelelően gondoskodni a családjáról, nem akart ráállni.

  

Váratlanul betoppant John apja, mint aki érezte, hogy segítenie kell a fiának. Nagyot köszönt, és miután hellyel kínálták, bekapcsolódott a beszélgetésbe. Akkor meg az lett a kifogás, hogy a falu a szájára veszi, hogy nem a felesége és elmegy vele.

  - Nehéz feje van kendnek, Ábris, városon senki nem tudja, itt meg már megszokták az emberek, hogy a két gyerek egymás nélkül nem tud létezni. De ha köti az ebet, akkor idehívom a papot.

 

Ábris kicsit megsértődött a nehéz fej miatt, de nem volt több szava a dolog ellen.

  - Hát, még nem akarom eltemetni a lányomat, de tudják, milyen szegények vagyunk, azért amit lehet, megteszünk mi is, ha mán ez a két gyerek ennyire ezt akarja.

  - Idehallgasson Ábris, ha télre lejönnek a hegyről, keressen meg, elbeszélgetnék magával. Most minden jót kívánok, és engedjék a gyereknek, amit akar, kezeskedem érte, elvégre évek óta nem okozott csalódást maguknak sem, nekem sem.

  

   Johnnak este el kellett mennie a városba a munkája miatt, de előtte még fölkereste a doktor urat, hogy Esztert, hogy lehet beutalni egy szanatóriumba, és megkérte indítsa el a folyamatot. A doktor kezet rázott vele, megpaskolta kicsit a vállát, derék dolog fiatal barátom, tisztelem az elhatározásáért. Mikor jön haza legközelebb? - Ha olyan sürgős munka nem jön közbe, péntek este itthon leszek. - Ide jöjjön először! - Hálásan köszönöm doktor úr, viszontlátásra!

2019. február 3.

Tiszakécske"

Folyt. köv.