Eszter és John V. rész

Eszter és John V. rész.

Írta: Kovács L István

John keményen dolgozott. Késő estig maradt, hogy bepótolja a lemaradást. 

Azon törte a fejét, hogy a főnökével csak meg kell osztania a gondját, a hiányzások okát. Szabadságra nem sok lehetősége van, de a munkáját el kell végeznie. Nem hagyhatják cserben egymást. Mire Eszter is haza jöhet másik, nagyobb szobát kell bérelnie, vagy egy kisebb lakást. Már nem akarta vissza vinni a szülői házhoz, ahol nem kap megfelelő ellátást.

  Szerda délután lett, ment a kórházba, Eszter nagyon örült neki.

   -John, menj be most a doktor úrhoz, beszélni akar veled.

  -Történt valami?

  - Nem tudom, majd elmondja neked.

  -Gyere velem, elvégre rólad lesz szó biztosan.

  -Várok a folyosón, ha bemehetek, majd kiszólsz.

  Jó napot kívánok doktor úr, tetszett üzenni, hogy jöjjek be. Csak én, vagy bejöhet Eszter is?

  -Jó napot kívánok. Előbb önnel váltanék pár szót. Foglaljon helyet.

A kisasszony elég súlyos, vas és egyéb hiányokban szenved. Már sokkal hamarabb, még gyermek korában kellett volna ezen segíteni. Most sem lehetetlen, de legalább hat hetet kell szanatóriumban töltenie. Ahová neki mennie kell, meglehetősen messze van. Mivel kórházi beteg és vak, így a szállítás kórházak közötti járattal oldjuk meg. Egy tiszta levegőjű, vidéken van a hely, ahol sokat lehet sétálni és különböző gyógykezeléseket kap majd. Sajnos nem mindegyik ingyenes, van, amiért fizetni kell valamennyit, amiről a végén kap számlát. Nem kell megijedni, nem túl drága és részletben is fizetheti, amit akkor beszélünk meg, mikor visszajön.

  -Mikor vinnék és végül is hová, látogatni lehet-e?

  -Látogatni lehet, vasárnap délelőtt tíz órától, délután négyig.  Egyébként az intézmény zárt. Holnap megy, az autó kilenc órakor indulnak.

Tudja, hol van a ….só barlang?

   -Igen tudom!

   -Oda szállítjuk. De ezen a hétvégén, mivel új beteg, kérem, ne látogassák meg. Hadd illeszkedjen be magától, lesz szakszemélyzet, aki segít neki.

  -Köszönöm szépen doktor úr!

   John kiment, belekarolt Eszterbe, aki az óta is a falnál állt.

   Gyere, sétáljunk. Figyelj jól, holnap elvisznek a szanatóriumba. Messze leszel, de a jövő vasárnap meglátogathatlak. Lesz személyzet, mindenben segítenek, jó kezekben leszel. Fogadj szót, az orvosoknak, ápolóknak, érted történik minden. És ne sokat sírj. Senki nem fog elfelejteni. Vettem neked új hálóinget és egy köntöst, hogy legyen váltás. 

Sajnos lejárt az idő, mennem kell, jövő vasárnap megyek hozzád.

Ezzel ott hagyta a lányt, és ment még dolgozni egy kicsit.

   Másnap a főnöknek szólt, hogy beszélni szeretne vele, fontos magánügyben, ha ráér.

Délelőtt folyamán meg is ejtették a beszélgetést, John úgy gondolta, hogy amit szükséges elmond, de túlságosan nem merül bele. Ennyit is csak a munkaidő pótlása miatt mond, hogy amit az üzemen kívül tölt azt, még ha lehet, az nap ledolgozza, vagy hétvégén mikor nem mehet a lányhoz.

  Szombaton haza utazott, tájékoztatta a szülőket is a helyzetről. Ábris nem volt otthon, Izolda csendesen sírdogált.

John anyja, Sára asszony szép szóval vigasztalta, biztatta, hogy minden rendben lesz, bízzon. Az apja büszke volt a fiára, de csak csóválta a fejét:

  -Fiam! Elfogadtam a döntésedet, de még mindig nem értem a szándékodat.

  -Nem baj édesapám, ha én is megértem elmagyarázom. Most ezt kell tennem. Ne haragudjon rám.

  -Nem haragszom, örülök neked.

Izolda néni, mama! Jövő vasárnap mehetek meglátogatni Esztert, ha szeretnének velem jönni, akár mind a ketten, akkor a legkorábbi vonattal jöjjenek. A városi állomáson találkozzunk. Jegyet csak addig vegyenek. Ott lesz egy kis idő és a további jegyet én megveszem.

  -Vigyek e valamit neki, fiam. Fehérneműt, vagy hálóruhát? –Kérdezte Izolda. Ha van igen, és haza hozzuk, amit esetleg mosni kell, legyen friss váltás neki.

  -Valami hazai süteményt, almát?

  -Almát hozhat, de ennivalót ne, nem tudjuk mit szabad mit nem. Feleslegesen ne vigyünk semmit, esetleg maguknak az útra egy kis harapnivalót.

De nekem most már mennem kell. Most nem a reggeli vonattal megyek, hogy minél kevesebb időt kelljen ledolgoznom. És kilátásban van egy nagyon jó külön munka is.

Minden jót kívánok, vasárnap az állomáson találkozunk.

2019. február 5.

Tiszakécske

Folyt. köv.