Eszter és John VI. rész.

Eszter és John VI. rész.

Írta: Kovács L István

Vasárnap John nagyon fáradtan, de az állomáson várta, jön-e a vonattal édesanya és Izolda néni.  Jöttek mind a ketten, aminek örült a fiú. Üdvözölte őket és elment megvenni a jegyeket.

Tíz óra után pár perccel értek a szanatóriumhoz. Eszter már azt hitte nem is jönnek.

Nagy újsággal várta őket. Hiányoznak az otthoniak, de nagyon jól érzi ott magát. Sokkal jobb az étvágya, és mintha a kedve is jobb lenne ettől. mégis mit csinálnak itt veled kislányom? –kérdezte Izolda.

  Nem tudom mama, minden nap kapok infúziót, amiben vitaminok vannak, sétálunk a barlangban egy fél órát délelőtt és délután is. Sokat beszélgetünk, itt ebben a  társalgóban.

 Bocsánat a zavarásért, - jött oda egy ápolónő- uram legyen szíves velem jönni, hívatja az intézmény vezetője.

  -Elnézést hölgyeim, mennem kell, ha hívnak.

  -Én ne menjek kérdezte Izolda.

  -Bocsánat hölgyem csak az urat kérte a doktor úr.

  -Jó napot kívánok doktor úr. Hívatni tetszett?

  - Jó napot kívánok! Ön van megjelölve, mint gondviselő és értesítendő személy.

  -Igen én vagyok.

  -Nos, akkor önnel kell beszélnem.

  -A hölgy nagyon jól reagál a kezelésekre, bár kevés reményem volt hozzá, mert kicsit késő került ide. Nagyon erős szervezete van a rengeteg vitaminhiány ellenére, amit igyekszünk pótolni. Vasat, A, B, C vitaminokat kap, értágítót és keringés javítót, ásványi sókat és nyomelemeket. Tudja-e, mióta nem lát, ugyanis valószínűleg nem vak, csak az egyéb betegségei akadályozzák a látását.

Van itt a városban egy szemész professzor, aki kutatásokat végez és próbál új gyógymódokat fölfedezni.

Én jeleztem neki Esztikét, és megkért, hogy beszéljek önnel, bele egyezik-e abba, hogy teljesen ingyen, megvizsgálhassa a hölgyet, és ha tud, segítsen rajta. Ha esetleg személyesen szeretne vele beszélni, ebéd után elviszem hozzá, nem messze lakik.

  -Jó, de Eszter tudja már, és az édesanyjának is meg kell mondanunk.

  -Egyelőre nem tudja a kisasszony. Előbb önnel akarunk beszélni, hogy másban ne keltsünk hiú reményeket. Megítélésem szerint, eddigi tapasztalatok alapján van esély rá, hogy látásjavulás következhet be. Természetesen alapos vizsgálatokra lesz szükség, ami fájdalommentes.

  -Rendben van, keressük föl a szemész urat.

  -Egy órakor önért küldöm az ápolónőt.

Ez idő alatt Eszter és a szülők jót beszélgettek, beszámoltak az otthoni dolgokról. Eszter megmutatta a szobát ahol az ágya van. Ki pakolták a tiszta ruhát, és elcsomagolta Izolda, amit haza kell vinni, kimosni.

 John meglepetése egy szabadidő ruha volt, amit sétához, udvari tartózkodáshoz vett, hogy ne a köntösben legyen, ha kimozdulnak.

Faggatták mit akart az orvos, de egyelőre nem mondta el. Lesz egy délutáni megbeszélés és utána tájékoztatja őket az események alakulásáról.

Nagyon jó idő volt kimentek sétálni, szép nagy fenyőfák uralták a szanatórium kertjét. De akadt hárs liget, és néhány óriás tölgy. Mint egy arborétumban úgy érezték magukat.

Eszter a hársak között érezte magát a legjobban, szerette az illatukat. Viszont a tölgyek alatt szép madárdalokat lehetett hallgatni. A fenyőket ismerte otthonról.

  

  Egy óra előtt visszamentek az épületbe, Eszternek jött az ebéd. Johnhoz pedig jött az üzenet, hogy várják az orvosi szobában. 

Ismét elnézést kért és magukra hagyta a hölgyeket.

  -Jó napot kívánok.

  -Jó napot, fiatal barátom, köszönt az ismeretlen ember.

  -Bemutatom, önnek a szemész professzor urat, nem mi megyünk hozzá, Ő jött el ide.

  -Miről van szó professzor úr? –kérdezte John.

  -Fiatalember, a kolléga úr jelezte az ön hozzátartozójának látászavarát. Megnéztem az eddigi, egyéb eredményeket, a fejlődést. Én a szem működését, látászavarokat kutatom. Azt szeretném kérni, hogy a hölgyet megvizsgálhassam. Az elsődleges vizsgálatok semmilyen fájdalommal, külső behatással nem járnak. A szem ereiben zajló keringést, az idegpályákat vizsgálnám, esetleges hályog képződést. A vizsgálat után felállítok egy diagnózist. Teszek egy kezelési, vagy beavatkozási javaslatot önnek, mikor legközelebb eljön. Amennyiben hozzá járul, és jövő vasárnap el tud jönni meg is beszélhetjük a továbbiakat. Előre bocsájtom már most, hogy sem a vizsgálat, sem az esetleges beavatkozás nem kerül önnek semmibe. Ez egy kutatás, amire meg van a finanszírozás. A családnak teljesen ingyenes, viszont azt jó ha tudja, hogy név nélkül ugyan de szerepelni fog a tudományos publikációmban az eset leírása. Mit szól hozzá.

  -Kérdésem, hogy elmondható ez az információ a családnak?

  -Igazából nem kéne még. Az elsődleges vizsgálat előtt, még a hölgynek sem föltétlenül kell tudnia. Elég annyi, hogy szemészeti vizsgálat is lesz. Attól tesszük függővé a továbbiakat.

  - Rendben van, a vizsgálathoz hozzájárulok, de csak a vizsgálathoz. Az eredménytől függően a továbbiakat jövő vasárnap megbeszéljük. Minden képen eljövök. Köszönöm szépen doktor urak.

  Vegyes érzelmekkel ment vissza a társalgóba. Örült nagyon, de bántotta, hogy nem mondhatja el.  Csak annyit közölt, hogy jövő héten újabb vizsgálatokra lesz szükség, ami nem fáj, de szükséges a tartós javuláshoz. Ehhez kérték a hozzájárulásomat. Ne haragudjon Izolda néni, de mivel én vagyok megjelölve gondviselőnek, megadtam.  A jövő héten már többet tudnak mondani. És engem el is érnek, ha valami van. Az albérletem címét megadtam és táviratoznak szükség esetén.

  -Drága fiam. Eddig is Te intézted, amit kellett és látom, csak jót tettél a lányommal, bízom benned, és köszönöm, Ábris nevében is.

  A köszönéssel még ráérünk, ha Eszter otthon lesz. Most pedig készüljünk, mert indulni kell a vonathoz.

  -Menjünk Izolda,- mondta Sára asszony, adjunk pár percet a gyerekeknek. hiszen nem is tudtak kettesben beszélni.

  -Az épület előtt várunk fiam.

John megölelte a leányt, ne félj Eszter csak pár új vizsgálat lesz, azt mondták nem fog fájni. Vasárnap jövök és meglátjuk mi lesz.  Viszontlátásra, ezzel homlokon csókolta a lányt és elment.

   A vonaton szótlanul zötykölődtek, a városi pályaudvaron oda kísérte a szülőket a vonatukhoz, elköszönt tőlük. És ment a lakására.

2019. február 6.

Tiszakécske

Folyt. köv.